-     A sámánok és a papok már az ősidők óta törekedtek megváltoztatott tudatállapot kialakítására, a gyógyulás elősegítésére. Ezt gyakran ritmikus dobolás, kántálás vagy tánc kísérte, valamilyen bonyolult szertartás keretében.

-     Az ókori Egyiptomban az Alvás Templomaiban, a görögnél a Gyógyulás Szentélyeiben adtak gyógyító szuggesztiókat az embereknek, akiknél alvást idéztek elő.

-     A 18. században, egy bécsi orvos (Franz Anton Mesmer) azt állította, hogy az ember testében mágneses folyadék van, melynek áramlását mágnessel befolyásolni lehet, s ezáltal gyógyulást, jó egészséget lehet elérni. Rengeteg emberen segített mágneses kezelése segítségével. Mesmer elméletét a 19. században megcáfolták, amikor „felfedezték”, hogy gyógyulást ”egyszerű” szuggesztiókkal is el lehet érni.

-     Az angol nyelvben annyira összefonódott Mesmer neve a hipnózissal, hogy nevéből ige lett („mesmerize”), melynek jelentése: megigézni, hipnotizálni.

-     A 19. században egy skót sebész (James Esdaile) több száz műtétet hajtott végre Indiában úgy, hogy kizárólag hipnózist használt érzéstelenítésre. Feljegyzései alapján ezekben az esetekben csak 8%-ban fordult elő műtéti sokk, vagy műtét utáni fertőzés az akkortájt általános 50%-kal szemben.

-     A hipnotizálás (hypnotism) fogalmát egy skót orvos, James Braid alkotta meg a görög hypnos (alvás) szóból 1841 körül. Braid fedezte fel (véletlenül), hogy a szem egy bizonyos pontra való folyamatos fókuszálásával hipnózist lehet előidézni.